profilkép2Hajdu – Murvai Veronika vagyok. Műkedvelőként foglalkozom grillázstorta készítéssel. Közel 15 éve vagyok „rabja” az égetett cukornak.. Mára nagyon kevesen maradtak, akit magukénak mondhatják e mesterséget. Szerencsére én is közéjük tartozom. Nagymamám hagyta rám a népi kézművesség ezen ágát.

Mint minden kisgyermek én is szerettem a nagyi szoknyáján „lógni”. De sajnos, ahogy közeledett a hétvége, mindig egyre kevesebb időt tudott rám fordítani. Akkoriban mindig morcos voltam, hogy mi lehet olyan fontos, mit csinálhat a konyhában, ami miatt nem tud velem foglalkozni. Elkezdtem kíváncsiskodni: Először is nagyon tetszett az illat,(amit már néhány háznyira is érezni lehetett), majd láttam, hogyan születnek a keze alatt az érdekesebbnél-érdekesebb figurák. Egy ideig csak csendes megfigyelő voltam. Kb. 5-6 évesek lehettünk az öcsémmel, amikor mami készített nekünk 1-1 szíves tortát. A díszítés a mi feladatunk volt. Borzasztóan sikerült, de főleg az bosszantott, hogy a testvérem fiú létére szebben kidíszítette, mint én. Tehát az első próbálkozásom kudarcba fulladt. Jött a következő lépés: próbálkoztam a formázással, de a forró alapanyag nagyon megsütötte az ujjam (A grillázst csak melegen lehet formázni. Ahogy hűl, úgy válik szilárddá.) Szóval, ismerkedésem a tortákkal nem túl sikeresen alakult, de az elhatározás, hogy meg akarom tanulni, ennél is erősebb volt. Évek alatt megtanultam, hogyan lehet nagy odafigyelés mellett a legvilágosabbra olvasztani a cukrot, mikor kell beletenni a darált olajos magvakat (diót, mogyorót…) hogyan kell nyújtani, alakítani a meleg masszát, összeállítani és végül díszíteni. (Számomra ez a legkedvesebb rész) Ez a lépés emeli ki igazán a tortákban rejlő szépséget.

Mára ott tartok, hogy meg tudom valósítani a fejemben született alakzatokat, kompozíciókat. Sokszor hallom mamától: ”Na, mit találtál már ki megint? Mi lesz velem, ha elmész, hogy készítem el nélküled?” Mindig mondja, hogy lassan már Ő segít nekem. Ami nem is csoda, hiszen már túl van a hetvenen, de ennek ellenére nagyon jól tartja magát. Szerencsére az akaraterőmet, a kitartásom és a kézügyességem Tőle örököltem. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki neki merjen fogni a grillázstorta készítéshez. Sok időt igénybe vesz, főleg ha egy új darabról van szó. szükséges néhány óra a sablon és gipsz-forma elkészítéséhez, és még a tűzön sincs a cukor. Miután ez is megvan, jöhet a szobrászkodás a cukorral. De minden fáradozást megér az a látvány, amit a végeredmény nyújt.

Eddig kb. 10-15 tortát találtam ki. Minden év hoz valami újat. Esküvők, születésnapok, névnapok, évfordulók, ballagások, céges bulik. Nálunk nagy hagyománya van a cukortortáknak az esküvőkön. Nincs is olyan lakodalom, ahol ne örvendeztetnék meg a vendégek az új párt a cukorkülönlegességekkel. Sőt sokan vidékre is visznek, ahol gyakran össze sem merik törni, mert még soha nem láttak ilyet. Így tortáink eljutottak már az ország egész területére, és külföldre is (Amerika, Hollandia, Anglia, Németország, Ausztria). Sok alkalom, különleges kívánságok, melyeket megpróbálunk teljesíteni. Nagyon jó volt látni, mekkora örömet lehet okozni ilyen ajándékokkal.

Szeretem az új kihívásokat. Az elismerések pedig rengeteg motivációt adnak, hogy folytassam e tevékenységet.

Különleges alkalmakra, különleges torták

SZERETETTEL KÉSZÍTVE EGYEKEN